HAT-20-02-0167

Fotók a Galériában: https://szlt.hu/gallery/album/23

Osztályunk, a 10.a, a sikeresen elnyert pályázat által megismerhette a szerbiai magyar diákokat városunkban. Izgatottan vártuk őket az iskolánkban, a debreceni Szent László Gimnáziumban. Mivel a látogatásuk halasztva lett a Covid miatt, már-már reményünket feladva az évek során, nagyon boldogok voltunk, hogy ez a program mégis megvalósulhatott. A hosszas megbeszélések és tervezgetések néha kezdtek számunkra unalmassá válni, de mindenkor jó volt belegondolni, hogy ilyen lehetőséget kaptunk, és megéri erre az alkalomra várakozni. Kíváncsiak voltunk, milyenek is lehetnek kortárs iskolások egy szomszédos országból és reméltük, sikerül majd őket jobban megismerni, és összebarátkozni velük a mi utazásunk során. 

 A testvérosztály busszal érkezett meg dél körül hozzánk. Megérkezésük után közösen megebédeltünk, majd ppt-k segítségével bemutattuk nekik az iskolánk képzési rendszerét, és persze az osztályunkat is. Érdeklődéssel figyelték, hogyan működik a két tanítási nyelvű képzés Magyarországon. Fényképek segítségével megismertettük őket csodálatos városunkkal, Debrecennel, és természetesen Magyarországgal is.

A rendhagyó történelem órán átismételtük azt, amit a Hunyadiak tevékenységéről tudunk, majd egy izgalmas Kahoot vetélkedővel zártuk a délelőttöt. A testvérosztály nagyon nyitott volt mindenre, és sok érdekes dolgot kérdezett. 

 Ezek után körbevezettük őket az iskolánkban. Össze-vissza bolyongtunk az épület folyosóin. Elvittük őket az új épületbe (egészségügyi részbe), és levittük őket az alagsorba is, ahol a kis tesi termünk van. A végére ki is fáradtak a sok fel-le rohangálás miatt, de nagyon jól érezték magukat.

Mivel a látogatásra húsvét előtt került sor, húsvéti tojáskereséssel folytattok a programunkat az udvaron. Minden kis zugot megnézve majdnem mindegyik tojást megtaláltuk. Egy-két helyet többször is átnéztünk, de a kis tojásokat így sem vettük észre, miközben a topolyai busz sofőrje jót szórakozott rajtunk, ő ugyanis látta, hogy hová lettek elrejtve a csokik. Mivel gyönyörű napsütéses időnk volt, ez egy tökéletes kikapcsolódást biztosító, izgalmas programnak bizonyult. 

A tojáskeresés után 2 sportban is megmérettette magát a 2 osztály. Focival kezdtünk, és a vajdasági magyar osztály már az első percekben gólt szerzett. Ez a lendület nem hagyta el őket egészen a meccs végéig, pedig mi két tanárunkat, sőt még az iskola portását is megkértük, hogy erősítsék a csapatunkat!. A végső állás 4-0 lett a vendégek javára. Igaz, ezek után, amikor már a torna teremben a röplabda meccs elkezdődött, a fiúk még folytatták a játékot, és a hazai magyarok megmutatták, hogy azért mi is tudunk valamit, ezzel szépítve az eredményt. 

Eközben a tornateremben 2 röplabda meccset játszottunk, viszont itt a Szent Lászlós csapatok nyerték a mérkőzést. Ragaszkodtunk hozzá, hogy egy vegyes csapatos meccset is játsszunk, ahol mindenki jól érezte magát. Nem is volt kedve a vendégeinknek haza indulni! Tanáraiktól kaptak egy félórás hosszabbítási lehetőséget, amit újabb mérkőzésekkel töltöttünk el. 

A program végén Tiszlavicz tanár úr köré gyűltünk, aki 2 dalt játszott nekünk. Felcsendültek a „Nélküled” hangjai, mi pedig közösen énekeltünk. Meghitt pillanatokkal zártuk a napot. 

Egy kedves idegenvezetőt kaptunk, aki körbevezetett minket az egész templomon, mesélt és tanított közben. Sok érdekességet tudhattunk meg tőle, nem csak a templom történetéről, hanem egész Debrecen történelméről. Ahogy elnéztem a testvérosztályt, ők is élvezték a bemutatót, fotóztak, kérdeztek, figyeltek. Ez örömmel töltött el minket, vendéglátókat, hogy nem tartják unalmasnak történelmünket. A Nagytemplomon kívül ellátogattunk még a Református Kollégiumba is, ahol szintúgy tanultunk még plusz dolgokat. A Templom kertbe is kimentünk. Utunk végső állomása a debreceni főtér melletti vásártér volt, itt sem maradtunk történelem nélkül. 

 Összességében ez a délelőtt, amit együtt töltöttünk a testvérosztályunkkal nagyon hasznos volt mindenki számára. Szerencsére nagyon szép időt fogtunk ki, nem volt se hideg se meleg, pont jó arra, hogy tárlatvezetésen részt vegyünk.

Még egyszer köszönjük a lehetőséget, és a kedves idegenvezetőnknek a munkáját. Nagyon várjuk május 30-át, amikor mi is útra kelhetünk, a Hunyadiak nyomában.