Január 30: A három szent főpap ünnepe

A három szent főpap

Január 30-án a keleti keresztény világ három, talán legnagyobb szentjét ünnepeljük, Nagy Szent Bazilt, Teológus Gergelyt (Nazianzi), valamint Aranyszájú Szent Jánost. A liturgikus naptárt gondosan követők számára feltűnhet egy különös jelenség, ugyanis a ma ünnepelt három szent mind rendelkezik saját ünnepnappal is, sőt ezek a saját ünnepnapok mind január hónapban találhatóak meg. Nagy Szent Bazil atya ünnepét jól ismerjük, hiszen megszokhattuk már, hogy a polgári újév kezdetén, Urunk test szerinti körülmetélésének ünnepnapján a gyönyörű dallamvilágú Bazil liturgiával emlékezünk meg a szintén ezen a napon ünnepelt Bazil atyáról is. Január hónap végén pedig, szinte néhány napra egymástól találjuk meg Nazianzi Gergely (január 25.) és Aranyszájú Szent János (január 27.) atyák emléknapját is. Hogy mégis miért emlékezünk meg róluk együtt egy negyedik alkalommal, annak égi eredetű okai vannak. A ma ünnepelt atyák mind az Istentől kapott különféle talentumok által terelték az Istenhez a rájuk bízottakat. Nem véletlen tehát, hogy mindhárom atyára egy-egy jelzőt ragasztott a szájhagyomány az évszázadok során. Így kapta Bazil atya a „Nagy” jelzőt, Gergely atya a „Teológus” jelzőt, míg Szent János atya az „Aranyszájú” jelzőt. A három kortárs püspök iránt tanításuk, tevékenységük vagy épp teológiai hatásuk révén 4. század végén bekövetkezett haláluk után egyre nagyobb tisztelet kezdett kialakulni. Ahogy ez ilyenkor pedig lenni szokott, mindhárom atyának saját tisztelői köre alakult, amelyek az évszázadok során egyre csak azt hangsúlyozták, hogy az általuk tisztelt püspök nagyobb a másik kettőhöz viszonyítva. Ez az elfogult tisztelet olykor igen súlyos, véget nem érő vitákhoz vezetett, míg nem a 11. század végén egy este Euchaïta bizánci város metropolitájának, Szent Mauropus János atyának megjelent a három főpap először külön-külön, majd pedig együtt, egy hangon szólva, és a következőket mondta: „Ahogyan látod, mindhárman az Istennel vagyunk és semmilyen viszály vagy versengés nem választ el bennünket. Mindannyian saját helyzetünknek, környezetünknek és a Szent Lélektől kapott sugallatnak megfelelően azt írtuk és tanítottuk, ami az emberi nem üdvösségéhez szükséges. Nincs közöttünk első, második vagy harmadik, ha segítségül hívod egyikőnket, a másik kettő is azonnal ott lesz. Ezért mondd meg mindazoknak, akik miattunk veszekednek, hogy ne okozzanak megosztottságot, szakadást az egyházban, mert amikor még a földön éltünk, nem sajnáltuk az erőfeszítéseket az egység és az egyetértés helyreállítására, megőrzésére! Három emléknapunkat vond össze egy ünnepé, amelyben a mindhármunk tiszteletére alkotott himnuszokat az Isten által neked adott tudás és készség által felsorakoztathatod! Aztán tudasd ezt a kereszténységgel azzal a paranccsal, hogy minden évben így emlékezzenek meg rólunk! Ha így tisztelnek bennünket, hogy az Istennel és az Istenben egyetértésben vagyunk, akkor szavunkat adjuk, hogy közös imánkban közbenjárunk üdvösségükért.”  Ezekre a szavakra a szentek nagy világosság kíséretében visszatértek a mennybe, miközben tovább beszélgettek egymással. A látomás után János metropolita szavára a szembenálló felek belátták gyarlóságukat, és egymással kibékülve szorgalmazták János atyát a három szent főpap akaratának végrehajtására. Így választotta ki gondosan január 30-át közös ünnepnapnak, hiszen mindhárom atya ebben a hónapban kapta meg korábban saját emléknapját is.

A három szent főpap ünnepe felhívja figyelmünket arra, hogy az Isten keresése közben bennünket kísérő tanítók, példaképek nem célként, végső állomásként vannak jelen életünkben. Emlékezzünk csak Szent Pál szavaira! ”Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél köztetek: Én Pálé vagyok, én Apollóé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé. Hát részekre szakítható-e Krisztus?” (1Kor 1,12-13) Ahogyan Pál és a többi apostol vagy tanító sem a maga dicsőségét kereste, úgy a három szent főpap sem magára akarta irányítani figyelmünket. Minden szent élete egy útjelző, egy útvonal, ami Istenhez vezet, Istenben ér véget, hogy aki azt követi, az út végén az összes szentekkel és a főpapokkal együtt mondhassa “Istennel és az Istenben vagyunk”. Amikor valamilyen tanítót tettei, szavai miatt nagyobb tiszteletben szeretnénk részesíteni, jusson eszünkbe az Istenre mutató, az útmutató (Hodigitria) ikon ábrázolása! Az Istenszülő Szűz ezen az ikonon Jézusra mutat, aki maga az út, az igazság és az élet. Tekintsünk így minden szentre, tekintsünk így a ma ünnepelt három szent főpapra: Nagy Szent Bazil, Teológus Szent Gergely és Aranyszájú Szent János atyákra!

Az Atyáktól származó idézet forrása: The Synaxarion, The Lives of the Saints of the Orthodox Church, Volume 3, Holy Convent of the Annunciation of Our Lady, Ormylia, 2001, 120.